Az ötletholokauszt szürkés fémláda, a derekamig ér. A tetején keskeny, alig két centi széles rést vágtak rá dolgos kezek - gondolom - flexszel. A vágást bentről egy rugóval odanyomott kis fémlap elzárja. A nagy fémláda egyik alsó oldalán kerekek vannak, hogy arrébb lehessen tolni. Lent áll a földszinten a fal mellett.
Az ötletholokauszt azért áll lent a földszinten, hogy kéznél legyen, ha valamit egy ügyfél nem vett meg. Ilyenkor a jegyzeteket össze kell fogni és be kell őket nyomni a kis résen. A fedőlemez rugóját könnyebb velük visszanyomni, ha félbe is vannak hajtva. Gyakorlatom van, elég sok mindent nem vesznek meg.
Nem mintha ezek mind rossz ötletek lennének. Van olyan is persze bőven, de nem. A marketingesek többsége szereti, ha nem egy, de nem is csak kettő lehetőséget kap, amikből aztán választhat. Ajánlatunk lehet, de harcolni érte már nem szabad.
Úgyhogy időről időre össze kell szedjem az asztal sarkába söpört lapokat, meg a hozzájuk tartozó briefeket, és le kell sétáljak pár emeletet, hogy bepréseljem őket a nagy szürke ládába, az ellenszenves, sorjás takarólemezt visszanyomva.
A reklámsuli és a H&BA között a legnagyobb különbség az ötletholokauszt. A kidobott munkára és elpazarolt energiára megtanít az iskola, de a kidobott ötlet egészen új érzés. A ládát havonta elviszik, és bezúzzák, ami benne van. Remélem valamelyik este csendben elcsusszan az éjjeliőr előtt, és a gyomrában lévő egész jó kis portfólióval talál magának egy állást.
