Az egész nagybetűs viccre legalább két hónap után lettem csak figyelmes. Már nem is emlékszem, hogy briefben vagy levélben láttam először, de nem sok kellett, hogy megfulladjak a reggeli kávém és a köhögés kombinálásától. Aztán úgy, hogy már figyeltem, elég hamar világos lett, hogy ez valami nagyon rossz vicc biztosan, mert alig látom kis betűvel leírva azt, hogy ügyfél.
Értem én, hogy nem lehet azt írni egy céges e-mailben, hogy „Béla kérése, hogy...”, de az ügyfél akkor is ügyfél.
Főleg akkor, amikor minden reklámcég azt igyekszik hangsúlyozni, hogy az őszinteség a legjobb eszköz, amikor a partnereivel dolgozik. És persze e mögé van kanyarítva a nagyszerű ideológia, hogy a világ változott meg úgy, hogy nem működik már a régi szisztéma, és párbeszéd kell az ügyfelekkel, lehetőség a győzködésre. Bár az is lehet, hogy nem a világ változott igazából, hanem valakinek tele lett a zsákja az ostoba kommentekkel és értetlenséggel, és ezt sikerül kitalálja, hogy vitatkozhasson végre.
Igen, az biztos, hogy én nem látom még, miben érdemes vitatkozni, és mit jobb ráhagyni, de azt hiszem, ez a fajta áltisztelet nem csak felesleges, hanem kicsit talán kontraproduktív is.
Mind emellett persze sosem múló hálám annak, aki kitalálta, hogy az egyszeri betűzsonglőr inkább ne találkozzon az ügyfelekkel. Meg az accountoknak, akik ezt csinálják minden nap, hogy nekem ne kelljen.
Csak írnánk végre mind ebben a szakmában kis ü-vel az ügyfelet!
